Magamról

Saját fotó
“Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet. Ha tehát akad bennem jóság, amit kimutathatok, vagy akad olyan jó cselekedet, amivel megkönnyíthetem bármely embertársam életét, most kell megtennem, nem késlekedhetem vagy feledkezhetem meg erről, hiszen soha többé nem fogok erre járni.” (William Penn)

2011. február 19., szombat

Mert nem csak jók történnek velem


A szívem majd szét szakad. Távol vagyok a páromtól. (Aki akkor nincs velem, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá.) Nem is lenne ez akkora probléma, hiszen már vagy 4 hónapja így van, hogy csak minden 2. héten látom, a probléma az, amikor nem tudom mi történik velem. Amikor úgy érzem, hogy az egész világ ellenem játszik. Az, amikor későn kelek fel, ezért nem vagyok éhes, mégis rám kényszerítik, hogy egyek, mert ha nem eszem, megsértődnek. Azt mondják, hogy csinálnom kell valamit, ami lefáraszt. De mit? Mi az ami lefáraszt? Az, ha állandóan ezzel tömik az agyamat. Plusz a sírás. Az tényleg le tud fárasztani. Néha úgy kisírnám magam valaki idegennek, egy kivülállónak, aki másként szemléli a dolgokat. Néha teljesen egyedül érzem magam.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)