Gyönyörű időjárás+Ancsa=hosszú séta
Ma Ancsa bejött reggel a szobámba, hogy megkérdezze,elmegyünk-e a kávézóba reggelizni. Számomra ez a
reggel 12:15-től kezdődőtt, és a reggeli sem reggeli volt, hanem ebéd. Nem sok kedvem volt elmenni, de hát nem bántam meg. Gyönyörű napsütés fogadott minket, ahogy kiléptünk az ajtón. A madarak csiripeltek, a szél nagyon enyhén fújt és az emberek mosolyogtak ránk. Ebéd után elmentünk egy jó hosszú sétára. Olyan helyekre, ahol eddig még nem voltam. Ez az ország különösen szép ilyen időben. Amikor hét ágra süt a nap, mindig annyira érzem Isten jelenlétét. Olyan mintha a földön sétálna. Előttünk és möögttünk egyaránt. Előttünk sétál, hogy kitapossa nekünk az utat, utánnuk sétál, hogy figyelje, merre tart a lábunk, és ha el botlunk, akkor egy szempillantás alatt ott terem és felsegít. Ezt persze képletesen kell érteni. De az érzést nem is lehet leírni, még felfogni is nagyon nehéz. Szóval a mai napon hosszú sétát tettünk Ancsával, érezve Isten szeretetét a napból kiáradó sugarak által. És a nap végére nem is bántam meg, hogy Ancsa bejött "reggel" a szobámba. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése