Frissités

Na, mi újság? Kérdezik sokan, amikre én sokszor csak annyit mondok, hogy semmi. Pedig az igazság az, hogy nagyon is sok minden történik velem manapság. Az iskolában még mindig csak napi két órában dolgozom, amiből nagyon szeretném, ha lassan napi 8 órás lenne, mert egyszerűen mindegy hányféle weboldalon keresek munkát, nem találok. Még egy takarítónői munkához is kell pár év tapasztalat. De könyörgöm, ki az, aki nem tudja, hogyan kell egy wc-t kitakarítani? ...Vissza a sulihoz...Jonathan a neve a kisfiúnak, akire rá vagyok bízva, és kezd olyanná válni, mintha a saját gyerekem lenne. Rosszul esik, ha nem vonják bele a játékokba, szomorúan nézek rá, amikor látom, hogy mennyire nehezen megy neki a matek, és feltud víditani már csak egy mosollyal is, ha éppen rossz napom van. Nem tudom, milyen érzés lehet anyukának lenni, de az a tippem, hogy nagyon hasonló érzések tölthetnek el.

Másik dolog. Még mindig ugyanaz a téma. Szeretnék elköltözni innen. Egyre jobban úgy érzem, hogy az igényeim egyre nagyobbak a lakás pedig egyre kisebb. Sajnos amyg a szerződésünk nem jár le, addig nem költözhetünk ki innen. Illetve kikölltözhetünk, de úgyanúgy kellene fizetni erre a helyre a bérdíjat, és még arra is, ahova költöznénk. Well, that's life. It was never easy and it never ever will be.

Nagyon szeretném,  hogy Philip elkezdjen végre dolgozni. Tudom, hogy mindenki számára nehéz munkát találni, de olyan embernek akinek a fényképezésen kívűl nincsen semmilyen képesítése, annak még inkább nehezen megy. És ha talál is olyat, ami neki pont jó lenne, vissza írnak neki egy e-mailt, hogy sajnáljuk, de nem kellesz nekünk. Then again: Life's hard.

Dorkás jön, úgy várom már, mint a gyerekek a mikulást. Sok mindent szeretnék vele csinálni, de nem akarom nagyon lefárasztani. Remélem a repülőút is biztonságos lesz, és nem lesz baleset. És ne késsen, ha lehet, de az még belefér.