Figyeltelek,ahogy ma reggel felkeltél és reméltem,hogy beszélni fogsz hozzám. Még ha csak néhány szóban is,de megkérdeznéd a véleményemet,vagy megköszönnéd azt a jót,ami tegnap történt veled. De észrevettem,nagyon lekötött, hogy kitaláld,mit vegyél fel.
Amikor kapkodva készülődtél,tudtam,hogy lenne néhány perced köszönni,de túl elfoglalt voltál.
Egyszer egy ideig várnod kellett,15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam,amint felpattantál.Azt hittem,beszélni akarsz velem,de te e helyett a
telefonhoz rohantál és felhívtad egy barátodat,hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.
Egész nap türelmesen néztelek.Végső soron azt hiszem,több dolgod volt annál,mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt. Észrevettem,hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted,hogy hozzám szólj,ezért nem hajtottad le a fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél,láttad,amint néhány barátod röviden beszélt hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben.
Nem tudom szereted-e a tv-t vagy sem,de bármi megy benne, Te csak ülsz és gondolatok nélkül nézed a műsort. Ismét türelmesen vártam,míg tvzés közben megvacsoráztál,de most sem szóltál hozzám.
Lefekvéskor túlságosan fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak,majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt elaludtál. Ez érthető,mert talán fel sem tudod fogni,hogy én mindig ott vagyok melletted.
Türelmesebb vagyok,mint gondolnád. Még meg akarlak tanítani arra is,hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged és minden nap várok egy fejbólintásra,egy imára vagy a szíved hálatelt gondolatára. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni.
Nos,Te ismét felkelsz és én újra várni fogok rád a szeretetemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése