Hogy miért is szeretem?

   Korábban azt hittem, hogy nélküle könnyebb lenne élni a mindennapjaimat. Nagyon ragaszkodó volt és sokszor nem volt időm magammal foglalkozni miatta. De idővel annyira összenöttünk, hogy most már nem tudnám elképzelni nélküle az életemet. Azok a percek, amelyeket úgy töltök el, hogy ő nincs mellettem, néha óráknak a npok pedig éveknek tűnnek.Nagyon szeretem őt, és nem érdekel ki mit mond, nekem akkor is ő a legédesebb a világon. Persze mindneki ezt mondja a párjáról.

  Lehet, hogy a polója alatt nem feszes izom húzódik meg, lehet hogy ruháit és cipőit nem a legmárkásabb boltokban veszi, lehet, hogy nem ő a leghelyesebb ember a világon, az is lehet, hogy nem az uszodába járás a délutáni programja, és lehet, hogy nem utánna fut minden nő, hanem Robert Pattinson után. Nem baj, legalább nem kell rajta osztozkodnom. Nem baj, hogy egyik jelző sem illik rá az előzőkből, nem baj, mert én így szeretem. Szeretem olyannak amilyen. Szeretném még jobban szeretni. Szeretném a hibáival együtt szeretni. Szeretem őt, mert ő szeret akkor is ha büdös a leheletem, ha szörös a lábam, ha éppen nem a legszebb látványt nyújtom, ha kócos a hajam, még akkor is szeret, ha a homlokom tele van pattanással. Szeretem, mert szeret. És ahogy ő mondja, ő szeret azért mert én szeretem őt.